Az előadás azt járja körül, hogyan támogatja a bőr-bőr kontaktus, a babahordozás és a karban hordozás a kapcsolódást, a szoptatást és a csecsemőhigiéniát (EC).
Lágy megközelítésben vezeti be a résztvevőket a babák finom kommunikációjába, valamint azokba az ösztönös viselkedésekbe, amelyeket az érintés vált ki és támogat.
Ulrika Casselbrant babahordozási tanácsadó és minősített szoptatási szakember. Több könyv szerzője a babahordozás, a szoptatás és az EC témájában, köztük a Babywearing and In-arms Carrying (2022), valamint az A Little Book About Breastfeeding in the NICU (2023) című köteteké. Utóbbi egy újszülött-intenzív ellátásban használt szakmai anyag, amelyet több nyelvre is lefordítottak.
Ulrika a svédországi Karolinska Egyetemi Kórház újszülött-intenzív osztályán dolgozik ápolási asszisztensként, emellett részt vesz az oktatásban, a minőségfejlesztésben, valamint a szoptatás és a táplálás támogatásának fejlesztésében a neonatológiai ellátásban. Kiemelt érdeklődési területei közé tartozik a kengurumódszer, a családközpontú ellátás és a csecsemők kommunikációja. Emellett képzőművészeti mesterdiplomával is rendelkezik.
Az emberi gyermekgondozásban a csecsemő testen történő hordozása, vagyis az ölben tartás, a háton hordozás és a különféle hordozóeszközök használata világszerte sajátos formákban alakult ki, szorosan kapcsolódva az adott térség mindennapi életéhez, munkavégzéséhez, éghajlatához és eszközkultúrájához.
Japánban az onbu, vagyis a magasan, háton történő hordozás régóta elterjedt módja annak, hogy a gyermekgondozás és a mindennapi munka ugyanazon a testen, egyszerre valósuljon meg. Ehhez a helyi környezethez alkalmazkodó eszközök is kialakultak, például a kumamotói Amakusa vidékén használt mokko, vagy az izumói kooi-obi, azaz gyermekhordozó öv. Ezek formájukban eltérnek más régiók eszközeitől, mégis mindegyik azt mutatja, hogyan alkalmazkodik a gyermekgondozás egy adott társadalmi környezethez.
Az előadás a japán ölben tartást és onbut az ökológiai pszichológia szemszögéből vizsgálja, vagyis abból a kölcsönös kapcsolatból kiindulva, amely az észlelés és a környezetből érkező információ között fennáll.
Elsőként mai, első gyermeküket nevelő családok folyamatos, 24 órás viselkedési megfigyelései alapján mutatom be, hogy a csecsemő a nap jelentős részét valakinek a karjában tölti. Az esti családi élet során a családtagok egymásnak adják át a babát, létrehozva azt, amit az „ölben tartás stafétájának” nevezek. Így a gondoskodás megosztott, együttműködésen alapuló formája alakul ki.
Másodikként mozgáselemzések segítségével mutatom be, hogy a különféle hordozóeszközök szerkezete és a textil által biztosított szabadság miként befolyásolja a gondozó és a csecsemő közötti közelséget, mozgásokat és tekintetirányt.
Az adatok nem egy pusztán passzívan hordozott csecsemőt mutatnak. A baba a gondozó testének és a hordozóeszköznek a támogatásával részt vesz a gondozó mozgásaiban és testhelyzet-változtatásaiban, miközben aktívan érzékeli a környezetből érkező információkat. Az onbu során kialakuló helyzet, amelyben a baba a gondozó válla fölött ugyanabba az irányba tekint, testi értelemben is közös teret hoz létre, amelyben a gondozó és a csecsemő együtt érzékeli a világot.
A hordozás, amelynek során a csecsemő az otthonon belül több gondozóval is kapcsolatba kerül, és a gondozóéval azonos nézőpontból érzékeli a környezetet, jóval több egyszerű közlekedési módnál. A baba számára ez a társadalomba való belépés első lépéseként is értelmezhető: felismeri, hogy a világot másokkal együtt osztja meg, először a családján belül, majd aktívan kapcsolódni kezd ehhez a közös világhoz.
Hamarosan..
Dr. Cs. Frank László vagyok a Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet Ortopédiai Osztályáról.
1999-ben végeztem az akkori nevén Semmelweis Orvostudományi Egyetemen, Budapesten.
2010-ben szereztem szakvizsgámat Szegeden ortopéd-traumatológiából.
2009-ben kerültem a Heim Pál Kórház Ortopédiai Osztályára, melynek jelenleg osztályvezető főorvosa vagyok.
Jelenleg szinte kizárólag gyermekortopédiával foglalkozom. Legfőbb érdeklődési területem a térd és a csípő betegségei, ezek műtéti kezelése, illetve a gerincferdülés diagnosztikája és konzervatív kezelése. Emellett kiemelten fontos számomra a ritka betegségek vizsgálata és terápiája.
Az izomműködés alapvető szerepet játszik a korai fejlődésben, és a baba jóllétének, illetve életminőségének számos területére hatással lehet, többek között a testtartásra, a táplálásra, a légzésre, az alvásra és az általános mozgásfejlődésre.
Ebből a nézőpontból a babahordozás jóval több annál, mint hogy a babát egyik helyről a másikra juttassuk. Megfelelően alkalmazva a mindennapokba természetesen beilleszthető, gyengéd támogató terápiás eszközzé válhat, amely kedvező szenzoros, testtartási és miofunkcionális ingereket biztosít, miközben támogatja a szabályozást, az interakciót és a kapcsolódást.
Ezek az előnyök nem kizárólag valamilyen speciális állapottal vagy fejlődési nehézséggel élő babák számára lehetnek fontosak. Az egészséges csecsemők fejlődését is támogathatja a megfelelő hordozás, hiszen segíti természetes fejlődési folyamataik kibontakozását.
Az előadásban bemutatom „A kibontakozó baba” (The Blossoming Baby) koncepcióját, amely az első életévet fokozatos fejlődési folyamatként szemlélteti: a születéskori törékeny bimbótól az egyéves korra teljesen kibontakozó virágig. Minden fejlődési szakasz új funkcionális és testtartási lehetőségeket hoz, és az, ahogyan ezen az úton támogatjuk a baba testét, befolyásolhatja e képességek természetes kibontakozását.
Ebben az összefüggésben a babahordozás „mozgásban végzett mioterápiaként” is értelmezhető: olyan gyengéd és könnyen hozzáférhető megközelítésként, amely a mozgást, a testtartást, az izomműködést és a testi közelséget a mindennapi élet részévé kapcsolja össze.
Az előadás azt járja körül, hogyan támogathatja a tudatosan megválasztott babahordozás az orális funkciókat és a teljes test működését, tiszteletben tartva minden baba egyéni fejlődési szükségleteit.
Orvos vagyok, klinikai farmakológia és toxikológia szakvizsgával, jelenleg családorvosi rezidensként dolgozom. Szakmai érdeklődésem az évek során egyre inkább a csecsemőtáplálás, az orális funkciók és a korai fejlődés felé fordult.
Nemzetközi laktációs szaktanácsadó (IBCLC) és miofunkcionális terapeuta vagyok. Továbbképzéseim során miofunkcionális terápiával, gyermekoszteopátiával és a csecsemőkori táplálási nehézségek kezelésével is foglalkoztam. Emellett tagja vagyok az International Board Certified Infant Carrying Consultants (IBCICC) szervezetnek.
Jelenlegi fő érdeklődési területeim a csecsemőtáplálás támogatása, az orális funkciók, a miofunkcionális megközelítések és a bizonyítékokon alapuló ellátás. Nemzetközi konferenciákon is tartottam előadásokat a miofunkcionális terápia és a csecsemőtáplálás témakörében, valamint publikáltam a nyelvfék fejlődéséről, változásairól és kezeléséről is.
Az előadás pszichológiai nézőpontból vizsgálja a babahordozást, és azt, hogyan hat a szoros testi és érzelmi kapcsolat a formálódó szülő–gyermek kapcsolatra, valamint miként járul hozzá mind a gyermek, mind a szülő jóllétéhez. A szülő–gyermek kapcsolaton túl azt is körüljárjuk, hogyan alakítja a gyermekgondozás és a kapcsolódás módjait a kulturális környezet, a társadalmi elvárások és a modern élet egyre gyorsuló ritmusa. Pszichológiai elméletekre, kutatási eredményekre és antropológiai megközelítésekre támaszkodva az előadás azt vizsgálja, hogyan segíthetik az olyan egyszerű gyakorlatok, mint a babahordozás, valamint a szülők számára nyújtott világos és együttérző támogatás a rezilienciát, a jelenlétet és a mélyebb kapcsolódást a családokban és a közösségekben.
Urška Podvršič két lány édesanyja, pszichológus, az An Ode to Connection: A Mother’s Journey of Bonding, Re(dis)covery and Belonging című könyv szerzője, babahordozási szakember és a Die Trageschule Dresden oktatója. Élethosszig tartó keresőnek és tanulónak vallja magát, aki kíváncsisággal, együttérzéssel és egy csipetnyi humorral fedezi fel az életet.
Tanulmányai befejezése után állatasszisztált terápiával, valamint gyermek- és serdülőpszichológiával foglalkozott. Első lánya születése azonban elvezette a babahordozás és a korai kapcsolódás világába. Nehéz élethelyzetből érkező gyermekekkel végzett munkája, saját gyermekei nevelése és a szülői lét mindennapi valóságának megtapasztalása során egyre inkább foglalkoztatni kezdte a kérdés: mire van szükségük a csecsemőknek, a gyermekeknek, végső soron pedig mindannyiunknak ahhoz, hogy valóban jól fejlődjünk és kiteljesedjünk? Ez az út vezette el ahhoz, hogy a babahordozáson keresztül támogassa a szülőket, amely számára kaput nyitott a gyermekek gondozásának tágabb kérdései, a családok megerősítése és a kapcsolódás mai világban betöltött szerepének mélyebb vizsgálata felé.
Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Mauris felis tellus, ipsumsd fdsf. Iokjhg Lorem ipsum dolor sit amet, consectetadipisicing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua. Tofdid dslicts it mas ipsum dolor sit amet, consectetadipisicing elit, sed do eiusmod tempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua itempor incididunt ut labore et dolore magna aliqua.
